Népiesen nevezik vadélesztőnek vagy vadkovásznak is. Már a neve is mesébe illő, mert olyan meseszerű, titokzatos az, hogy vad. A nagyim a kenyérdagasztáshoz az előző heti kenyértésztából mentett át egy darabkát, ami magában hordozta a kelesztőanyagot is. Na de itt merül az igazi kérdés, vajon, hogy lett az első kelesztő anyag? A mai napig elcsodálkozom azon, hogy csupán lisztből és vízből is lehet igazán minőségi kenyeret varázsolni. Pedig semmi kétség, mert bizony lehet. A nagyim nem sokat értett a tudományhoz, még is úgy érzem, talán a valóságban mégis ez az igazi tudomány. A régiek mindent olyan egyszerűen csináltak, semmit nem bonyolítottak túl, mégis elragadó e dolognak az ősisége és nemes egyszerűsége, meglepően mégis igen magas minőséget eredményez. Mókás dolog otthon ilyen kovászt nevelgetni, ebből kenyeret sütni. Milyen édesek is a régi öregek, és milyen szép is a magyar nyelv, kovászt nevelni, mint ha csak egy gyerek lenne. De úgy is áltak hozzá mint egy igazi gyermekhez, szeretettel, és törödéssel, mert hát ennyi kell a kovász neveléshez. A tészta egész más lesz, mint az élesztős kenyéré, kicsit ragad, és nyúlik először, olyan mint egy makrancos ló, nem adja be könnyen a derekát, olyan mint ha soha nem akarna megszabadulni a dagasztóedénytől. De aztán még is szépen kezd összeállni és nagyon kellemesen, selymessé válik. Nem értettem a nagyim miért is gyúrja, hajtogatja pihenteti, majd újra előveszi, megint csak gyúrja, de most már megértettem, hogy ez az egyik igazi titok, hogy kezes báránnyá varázsoljuk ezt a tésztát. Mert bizony varázslatos volt nézni ahogy a nagyim a konyhában sürög, és mident pontosan tud, és igen mindig varázslat történt ahogyan gyermekként néztünk fel nagyszüleinkre. Ők aztán igazán értettek ahoz, hogyan kell a gyereket is bevonni a varázslás művészetébe, hiszen ilyenkor nem azt mondták menj ki fiam a konyhából, mert itt csak láb alatt vagy, hanem bizony nem voltak restek, és odadatak egy kis darab tésztát, gyúrjad lányom, nézzük mi lesz belőle, és hirtelen észrevétlenül, már a gyermek is belekerült a konyha varázslatos világába. Mókás e tésztával dolgozni, ahogy lustán mint ahogyan mi tesszük egy egész napos fárasztó nap után elterül, majd szép finoman megindul felfelé, dombocskája alá rejve a kis gyöngyszem buborékait. Egészen más, mint egy sima élesztős tészta, az illata is, amikor sül, és az íze sem összehasonlítható. Olyan, mint az igazi régi kenyerek, amelyek ott sültek a búbos kemencében, arra várva, hogy a család körbe ülje. Meglepő mennyire könnyedén szeletelhető, és bizony nem penészedik meg pár nap múlva, az utolsó morzsáig élvezhető ez az íz, és minden morzsájában ott lapul a varázslat. Gondoljunk csak bele mennyivel egészségesebb az így készült kenyér, hiszen a régiek mind ezt ették, és bizony éltek akár 100 évig és orvost sosem láttak.
Készítsétek el ti is otthon a saját kis kovászotok, nevelgessétek szeretettel, és törödéssel, mert meghálálja nektek.
Jó kovászkészítést és sütést, nem utolsó sorban finom kenyeret kívánunk nektek!
Hozzávalók / 4 adaghoz
- 6 evőkanál kenyérliszt BL80 (3+3)
- 6 ek víz (3+3)
- 10 dkg kenyérliszt BL80
- 1 dl víz
Hogyan készítük:
1. nap: Egy tisztára mosott befőttesüvegben 3 ek vizet összekeverünk 3 ek kenyérliszttel. A tetejét csak lazán tegyük rá, hogy kapjon levegőt, és hagyjuk szobahőmérsékleten.
2. nap: Igazán ma semmi teendőnk, a kíváncsiak gyakran nézegethetik történt e vele valami.
3. nap: A kis kovászunk kezd életre kelni és apró pici buborékok jelennek meg benne, és kezd enyhe savanykás szaga lenni. Hozzáadunk 3 ek vizet, elkeverjük, majd 3 ek kenyérlisztet, és azzal is csomómentesre keverjük. Villával a legegyszerűbb, hadd jusson minél több levegő a kovászba.
4. nap: 1 dl vízzel, majd 10 dkg kenyérliszttel megetetjük a kovászunkat, és megint hagyjuk lazán letakarva egy napig.
5. nap: Megvan az öröm, már el is készült a kovászunk. Az illata savanyú és jó esetben sok buborékok lapul benne. Most vegyünk ki belőle körülbelül 10 dkg-nyit egy kelesztőtálba, ezt etessük meg 1 dl vízzel, 10 dkg liszttel. Takarjuk le, és várjunk úgy 5-6 órát, a kis kovászunk ekkor megnövekszik, és szép buborékokat láthatunk benne. Ezzel már süthetjük is az első kenyeret.
6. nap: A többi kovászt az üvegben zárjuk le, tegyük hűtőbe, és hetente etessük meg legalább 2 ek vízzel és 2 ek liszttel, de mivel eléggé megéhezik ilyenkor szereti, ha többet is kap enni, csak mindig figyeljünk az arányokra. Ebből használhatunk bármikor úgy, hogy kivesszük a hűtőből, megetetjük 1 dl vízzel, 10 dkg liszttel, megvárjuk, míg szobahőmérsékleten duplájára nő, akkor kiveszünk belőle 10 dkg-nyit, az is megetetjük ugyanígy, és ha az is megkelt, már süthetünk is belőle. A többit tegyük vissza a hűtőbe a következő használatig. Figyeljünk oda, hogy a kovászunkat mint egy rendes gyereket etetgetni kell, különben elromlik.
Jó sütést kívánunk mindenkinek!
SPOROL6 - Az online vásárlás birodalma